Byakuya story

Egy végtelen szerelem története

8. fejezet: Byakuya magányos szíve

A szobám négy fala között kuksoltam, és az asztalra meredtem nagy szemekkel,
amint megláttam a feladott leckék sokaságát. Meg is feledkeztem róla, hogy ilyen sok van belőle. Igaz a tanár úr szünidőkbe mindig ellát vele, még véletlenül se felejtsem el a kiduo technikákat a kardhasználati technikákról nem is beszélve.Összeszűkítet szemekkel, néztem a lerajzolt képeket és próbáltam utánozni mind azt, amit láttam. Aztán becsuktam a szemem és a kezembe képzeltem a zanpaktoumat. Újra elpróbáltam a gyakorlatot. Mikor végeztem, egy váratlan késztetés éreztem ara nézve, hogy megforduljak, és nagy meglepetésemre a tolóajtó küszöbén ott állt Byakuya, és meglepő tekintettel rám nézet.
-Látom szép, haladsz a fejlődésbe. -Meglepő tekintete átváltozót kisé zordabbá,de mint, aki észre sem veszi a változást finoman, elmosolyodtam.
-Igen Byakuya igyekszem, bár nem tudom miértelme, ha úgy is a 4. osztagba kerülök.
-Az még nem biztos Hisako. -Byakuya elmosolyodott, és ahogy megjelent úgy el is tűnt.
-Mi az tán csak egy látomást láttam,-gondoltam magamba és kimentem a szobámból,s átsétáltam Byakuya szobájába.
Byakuya,mint a kámfor ködé vált.
Nem is csodálom, biztos híres neves villám lépéssel hagyott itt.
Nagyot nyújtóztam és az ajtóra tekintetem. Itt az ideje egy kis friss levegöt szívni. Alaposan felöltöztem kimentem a verandára. A hó sűrű pelyhekbe hullt alá a téli égboltból. Bár az idő nem épp sétára való volt,de  ennek ellenére vállaltam a kockázatot. Reméltem nem szedek össze valami betegséget a zimankós időbe. Fejemre húztam a kabáton lévő csuklyát és elindultam kifelé a kertbe. A fákat már legalább 5 centis hó takarta. A téli tájból alig ismertem meg azt a helyet ahol először csókolt meg Byakuya. Ha ránézek még mindig szomorúnak, látom. Még mindig ott tátong benne azt a hatalmas űr és én, még mindig nem tudom neki azt begyógyítani. Egyre beljebb mentem a kertbe, míg a végén valahogy az utcán találtam magam. Ekkor döbbentem rá, elhagytam a Kuchiki birtokot. Lázasan elkezdtem keresni a visszafelé vezető utat. Legalább valakinek a lélekenergiáját megérezném, akkor tudnám, hol vagyok, de ebbe a hófehér világba könnyedén eltévedtem. Miközben a visszafelé vezető utat kerestem a birtokon belül, mert hát időbe észrevettem az utcára való tévedésem és visszatértem a birtok belsejébe,ahol  belebotlottam Rukiába.
Zavatran ránéztem és nagynehezen kiböktem
-Szép jó napot  Rukia.
-Hisako-san végre meg találtam a bátyám már halálra keresi Hisako-sant.
Lehorgasztott fejjel a fehér havat rugdosva elszégyelltem magam.
-Sajnálom, de eltévedtem a birtokon. Most annyira más, mint tavasszal, vagy az év bármelyik évszakába.
-Nem számit Hisako –san most siessünk vissza, mert a bátyám már nagyon várja.
Elindultunk visszafelé. Rukia volt elöl én meg követem, mintha azárnyéja lennék.
A távolból szép lassan kezdet kirajzolódni a veranda, aminek szélén ott állt Byakuya . De nem a shinigami ruhájába, hanem más ruhába volt.
Huncutul elvigyorodtam. Lehajoltam és gyúrtam gyorsan egy hógolyót, s Rukia hátának dobtam. Hátha veszi a lapot és tán játszik velem egy kicsit. Rukia vette a lapot.Gonoszul rám nézet aztán elvigyorodott. Rukia szintén gyúrt egy labdát és eldobta felém de én kikerültem.Sorra gyártottam a hógolyókat. Serényen dobáltuk egymás felé. Rukiának sikerült az utolsó golyót is kikerülnie, de az tovább szállt és telibe találta a verandán álló Byakuyat. A hófergeteg lecsúszót az arcán és elő bukkant mérges tekintete. Odasietem a verandához felmentem apró lépcsőin és megálltam Byakuya előtt. Kezemet magam elétéve meghajoltam előtte.
-Sajnálom Byakuya-sama kérem, bocsásson meg nekem.
Byakuya tekintete enyhülni látszót. 
-Kérlek  Hisako néz rám.
Felegyenesedtem meghajlót testtartásomból és megbánó szemekkel Byakuyara néztem. A tekintete lágy volt és egy váratlan mozdulattal magához rántót és átölelt.
Ajka fülemhez ért és suttogó hangon ezt mondta
- Ha most nem lenne itt Rukia akkor meg csókolnálak.
A karom most valahogy arra vágyott hogy könnyedén magamhoz szorítsam Byakuyat, és belefészkeljem, tekintetem erős mellkasába. 
-Hisako be kell mennünk. Vendégek jöttek. Rukia gyere be.
-Már is bátyám, csak befejezem a hóembert. Már csak a fejfedője hiányzik. Bátyám nincs egy rossz fazekad?
-Rukia miért engem kérdezel?? Kérdezd a konyhást.
Nem vártunk tovább Rukiára bementünk a abba a helyiségbe ahol a vendégek voltak.Mikor Byakuya elhúzta a tolóajtót és besétáltam rajta,kikerekedet szemeimmel a vendégekre néztem.
-Anya? Apa ti itt? Miért jöttetek ide és honnan tudtátok, még hogy itt vagyok?
Leültünk Byakuyaval a tatamira és határozottan a tekintetébe néztem.
-Hisako-san a szüleid azért jöttek, hogy megbeszéljék velem a hozományodat.
Mivel újév van,meghívtam őket a klánunk újévi ünnepségére is ami hasonló lesz mint a sakura ünnep volt,mikor is eljegyeztelek.
Szemem Byakuyara tévedt.
-Még is mit tudnék tenni ez ügybe? A szervezéshez nem értek.
-Azt hagyd csak ránk drága lányom -egy halovány mosoly jelent meg O-Kuni ajkán.-Tudtam hogy egy nap férjhez mész drága lányom, csak arra nem gondoltam hogy sikerül  Kuchiki kapitányt a szíved birodalmába vezetned.
-Micsoda anyám?Miket mondasz itt össze vissza?
-Ah semmi Hisako csak megint elkaport az irónia.
Halk léptek közeledtek az ajtóhoz. Rukia volt az ki épp most jött meg.
-Elnézést a zavarásért de szóltak nekem hogy két óra múlva kezdődik az ünnepség.
-Köszönöm Rukia.-Byakuya felállt és vele együtt én is. -Ha megengedi O-kuni-san, mi most elmennénk.Sok a dolgunk még.
-Nem kell szabadkoznia Kuchiki-samanak.Elleszünk mi itt a drágaságos férjecskémmel.
Meghajoltunk a szüleim előtt és elhagytuk a szobát.Miközben követem Byakuyat be a szobájába azon gondolkodtam, vajon miért most hívta meg Byakuya a szüleimet? Mindig átnézet rajtuk és tán le is nézte egy kicsit őket, a nem túl nemesi beszéd stílusuk miatt.
Byakuya megállt az egyik szekrény előtt, és kivet belőle egy pici dobozt.
-Hisako szeretnék adni neked valamit, amivel örökké veled lehetek, bár hova is sodorjon a szél.-Byakuya a szemembe nézett és átadta nekem a piciny dobozkát.
Kinyitottam, és nagy meglepetésemre egy medál volt benne.Rajta a kuchiki ház pajzs dísze összemosva Byakuya arcával.
Elmosolyodtam és szorosan átöleltem.
-Köszönöm Byakuya.-Mondtam neki meghatódva halk szavakkal fülébe.
Eltávolodott testem testétől és meghajoltam előtte.Besétáltam a szobája melletti szobába.

***

Szekrényemhez sétáltam és kinyitottam. Csak néhány kimonó lapult benne, és nekem választanom kellet egyet, amit majd felveszek az ünnepségre.
Na igen megint ünnepelünk. Úgy látszik a Kuchiki klánnál, ez bevett szokás.
Másik szobából hangok szűrődtek át a szobámba.Rukia hangját ismertem fel a másik hangba.Mikor is szétnyitotta a minket, elválasztó tolóajtót és meghajolt előttem.
-Hisako-san szeretnék segíteni neked.
-Nekem? Miben Rukia?
-Az öltözködésbe. Úgy lesztek tökéletes pár a bátyámmal, ha jól illeszkedtek egymáshoz -egy mosoly jelent meg Rukia arcán.
-Na de mi vagyok én kerámia baba?
Mélyebben elgondolkodva igazat adtam magamba Rukiának. Hisz Byakuya nem akár ki és illenünk kell egymáshoz.
Rukia behozatót, egy kimonót az egyik szolgálóval és kinyitotta.
-Ezt a kimonót még régebben bátyámtól kaptam. Azt mondta nekem, hogy ezt valaha Hisanának vette én most neked, adom, mert téged illet.
Minden vita nélkül elfogadtam,bár volt egy olyan érzésem hogy ebből még baj lesz. Levettem a rajtam lévő ruhámat, és egy száll fehérneműbe flangálva, megállva a tükör előtt felkötöttem hajamat. A tolóajtó váratlanul szétnyílt és az ajtó szélén ott állt Byakuya.
-Még félórád van Hisako-san
Lemerevedtem, mikor megláttam.
Byakuya nagyot nyelt, és hideg közömböségel elindult felém és rámterítette a kimonót.Összehúztam magamon a kimonót és ránéztem.
-Mit tehetek Byakuya-samáért?
-Semmit csak megnéztem, hogy állsz az öltözködésbe. Rukia ha végeztetek, hozd ki a verandára Hisako-sant.
-Igenis bátyám. 
Meghajoltunk Byakuya előtt, és ahogy jött úgy el is tűnt a másik szoba mélyén.
Sóhajtottam egyet és elkezdtem magamra venni a kimonót.Rukia mögém állt,az obit átadtam neki azt is elkezdtük megkötni.Minden tökéletes volt rajtam,egy szép fehér selyem kimonóba lettem felöltöztetve.Jobban megnéztem magam, s valóban jól állt nekem akárki akármit fog mondani az elkövetkezet órákban.
Elindultunk kifelé a verandához. Byakuya ott várt minket a legnagyobb türelemmel.
Mikor rám nézet és meglátta rajtam a kimonót, mérgesen Rukiára nézet.
-Miért ezt adtad rá  Hisako-sanra Rukia?
-Bátyám úgy gondoltam ez a legalkalmasabb kimonó erre a napra.
-Bykauya-sama ne haragudjon Rukiára -mondtam neki megszeppenve.-Éreztem Byakuya-sama hogy nem kéne ezt a kimonót felvennem.
-Rukia most hagy magunkra.
Rukia meghajolt és elsietet némileg a könnyeivel küszködve hisz csak jót akart Hisakonak.
-Látom, még mindig fáj neked Byakuya a múlt, bárhogy próbálom a sebedet begyógyítani.
-Ne haragudj rám Hisako.
-Nem haragszok,de Rukiát nagyon meg bántottad.Tudom, hogy már nem vagy ugyan az a  férfi ki Hisana halála előtt voltál,de megpróbálom előcsalni belőled,és néha úgy érzem sikerül is.
Byakuya szemébe egy könnycsepp jelent meg. Ez a fájdalom könny csepe volt.
Kimonómat kezemre csúsztattam és letöröltem vele ezt a fájdalmas könnycseppet.Szorosan átkaroltam és fejemet mellkasára helyeztem.
Byakuya végig húzta erős kezét hajamon és tekintete tekintetemért esdekelt.
-Hisako mennünk kell.
Ráemeltem tekintetem és egy mosolyt csaltam elő magamból.Eleresztettük egymást az ölelésből s elindultunk a birtok legnagyobb helyiségébe.
Mikor odaértünk Byakuya szétárta az ajtót.  A széles rokoni sereg már türelmetlenül várta hogy elkezdödjenek az újévi díjkiosztások. A kuchiki klánon belül ez egy hagyomány miszerint a klánon belül a 3. legjobban teljesitő tanuló kik az akadémiára járnak, pénzt és jó kívánságokat kapnak a klán fejétől. Ebbe az esetbe Byakuyatól.
Byakuyaval besétáltunk az ajtón és alaposan szemügyre vett mindenki.Az ülési sorrend ugyan az volt, mint bár melyik más ünnepségen.Azzal a változással, hogy az én jobb oldalamon most szüleim foglaltak helyet.Köszöntés után egy nagyon hosszú beszéd következet, aztán a díjak kiosztása.Sorra jöttek, a tanulok 3.-aztán a 2. legjobb tanuló, míg végül felcsendült az 1-első,vagyis a legjobb tanuló neve.
-Kuchiki Hisako.
Minden szem rám terelődőt és ettől nagyon idegesé váltam.
-Ez én volnék Byakuya-sama?-Kérdeztem kisé megszepenve.
-Igen Hisako –san
Byakuya megfogta a legutolsó borítékot és átadta nekem.
-Köszönöm Byakuya-sama
-Ha vége az ünnepségnek, akkor várj meg.Van még egy ajándékom számodra. -De Byakuya-sama?
Tekintetem szüleimre tévedt kik szinte dagadtak a büszkeségtől. Anyám majdnem elbőgte magát annyira meghatódót.
Elkezdték feltálalni a vacsorát, és én megint alig ettem párfalatnál többet.Sokféle gondolat járt a fejembe, mire nem leltem választ.
Byakuya rám tekintet aggódóan és megkérdezte-minden rendben?
-Hogy ne Byakuya-sama csak friss levegőre vágyok.
Valahogy egyre fullasztóvá vált bent az a csend, ahogy a rokoni sereg elfogyasztotta a vacsoráját.Kint álltam és néztem a lenyugvó napnak útolsó fényeit, ahogy beteríti a birtokot.Halottam, ahogy egy ajtó kicsattan, és ki jön rajta valaki.Az a valaki Byakuya volt. Mögém lépet, és könnyed kézmozdulattal átfogta derekam.Megfogtam kezét és tekintetemet ráemeltem.
-Hisako gyere velem. -Megragadta kezemet és elindultunk vissza aszobájába. Leültünk egymással szembe. Byakuya  kivett egy szépen meghajtott, kimonót és átadta nekem.
-Ez a kimono Hisanaé volt úgy gondolom most téged fog illetni.
-Nem Byakuya.Nem engem illet hanem téged. Ebben a kimonóban te emlékeid vanak. Tedd el őket és őrizd meg magadban olyannak amilyennek te láttad őt életében.
Byakuya szomorúan a kimonora tekintet.Csak némán nézte és nem mondot semmit, ezért jobbnak láttam magára hagyni.
Feláltam és elindultam a szobám tolóajtaja felé. Mikor kihúztam Byakuya mellettem termet. Nem tétovázót sokáig, magához húzott és szenvedélytől ittasan meg csókolt.Elvesztettem egyensúlyomat és ráomlottunk a szoba padlózatára.Éreztem ahogy a vágy és szenvedély össze forrt benne,de nem ment tovább mintha érzet volna némi ellenállást bennem ami igaz is volt. Csak pihentünk egymás karjaiba. Nem foglalkoztam anyámmal se apámmal.
Végre teljesülhetett a vágyuk,és megismerhették Kuchiki klán apraja nagyját.

Folytatása következik

Következő fejezet tartalmából:
Halványan halottam amint a népes rokoni sereg  elszéled.Mindenki ment haza saját kis házába.
Byakuya csak ölelt engem szüntelenül,nem akart elereszteni.