Egy végtelen szerelem története

2. rész: Sakura ünnep a kuchiki házba

Mint mindig most is a szobájába ült és egy régi levelet bújt, amit még a szülei írtak neki.
Annyira belefeledkezett a levél olvasásába, hogy észre sem vette, hogy az ajtó széttárult és belépett rajta egyik leendő osztálytársa.
-Jó reggelt Hisako-san.-Köszönt rá Takeshi széles vigyorral az arcán.
-Jó reggelt. Hisako felemelte fejét a levélpapírból. 
- Csak nem Kuchiki kapitány szerelmes levelét olvasod?- Kérdezte tőle némi ravaszkás mosollyal Takhesi.
Hisako nyugodt tekintettel ránézett.Felállt az asztaltól, és a levélpapírral együtt oda ment Takhesihez.Felemelte kezét és mérgesen ránézett-szerinted ez olyan, mint egy szerelmes levél!?Aztán jól beledörgölte a képébe, és visszatért az asztalhoz.
Takeshi levette a papírdarabot szétnyitotta, és elkezdte nézegetni.Először az egyik oldalát aztán a másikat. 
-Hisz ezen nincs semmi! Csak a szüleid kézírása.
-Mit gondolsz, majd pont veled fogom kitárgyalni a szerelmi életemet?!-Háborodott fel Hisako 
- Igen. -Jött a rövid válasz Takeshitől.
Ez már pofátlanság gondoltam magamba és elkezdtem kifelé tolni Takeshit az ajtó felé.
Kinyitottam az ajtót és finoman meglökve kitoltam a folyosóra.Visszazártam az ajtót.Apám mindenre gondolt.Már előre elrendezte a hazasságomat egy férfival.Kit nem is ismertem.A kapitány akkor már eljegyezte Hisanat.Láttam nagyon boldogok. Sokáig nem is vettem őt észre.Még azután sem hogy elveszítette Hisanát és szinte a fájdalom járta át a testét. Aztán a sors kereke úgy hozta, hogy a frigyem azzal a nemes fiúval megszakadt. Egyszerűen nem voltam nekik elég jó, ami eléggé elkeserített.Ismét meg ráztam a fejem,
- Jaj Hisako ne gondolj már ilyenekre, hiszen boldognak kéne lenned.-Zajt halottam az ajtó felöl és egy váratlan ajtónyitással besétált hozzám Rukia .
Alaposan körülnézett
Köpni nyelni nem tudtam. Nem hogy megszólalni.
Leült velem szembe és átadott, egy levelet.Elvettem tőle és jól szemügyre vettem aztán Kibontottam és elkezdtem olvasni egy meghívó volt az idei sakura estre piknikkel egybekötve.
Furcsa tekintettel néztem a hadnagyra.
-Ez mi?.Kérdeztem Rukiát kíváncsi tekintettel.
-Egy meghívó a bátyámtól.
-Igen azt látom, de miért hív meg, hisz én csak egy leendő diák vagyok.
Rukia áttetsző tekintettel rám nézett, és azt mondta:
- Nem tudom Hisako.Valamiért nagyon fontos vagy neki, mert nem szokása külső személyt meghívni a klán családi ünnepeire.Ezért gondolom, hogy különleges lehetsz számára.
Némán bólintottam a hadnagynak. 
-Rendbe Rukia-san, ha ez a kérése a kapitánynak, akkor ott leszek. Biztos nagyon szép lesz.- Egy pillanatra elmerültem az ábrándozás fellegébe.
-Akkor mennék is Hisako, ha nem haragszol. -Törte meg csendet Rukia. 
-Oh persze Rukia-san biztos sok a dolgod.
Hadnagy felállt az asztaltól és elindult az ajtó felé.Kinyitotta és visszatekintett rám, és sejtelmesen rám mosolygót. Eltűnt az ajtó mögött.

Egy darabig még halottam a lépteit, de azok is megszűntek egy idő után. Ledőltem az asztalra és azon gondolkodtam vajon mit is érzek valójába a kapitány iránt. Sorra végig gondoltam azt, hogy eddig mi is történt és mi vezetet idáig, hogy engem, egy egyszerű lányt, aki még nem is diák , meghívjanak egy ilyen jelentős ünnepre. Hiába törtem a fejemet nem jöttem rá. Már alkonyodott és feljövőbe voltak az első csillagok. Elmentem lemosdani, magamra öltöttem alvóruhámat, és bebújtam az ágyba. Fejemet a párnára helyeztem és feltekinttetem a plafonra és azon gondolkodtam még mindig, hogy miért hív meg. Közbe észre sem vette, hogy elaludt az ágyába mélyen nagyon mélyen. A hold fél kifli formába elsuhant ablaka mellett, és hamar felvirradt a reggel. Ágyába nagyot nyújtózva ismét a plafont kémlelte és arra gondolt, hogy nem sokára láthatja ismét a kapitányt, akit oly nagyon szeret bár még ö maga sem mondta neki. Mikor lenne rá alkalma, vajon meg mondani, hogy mit is érez iránta,hisz olyan elfoglalt egy ember. Majd talán most az ünnepségen alkalmam lesz rá hogy meg említsem neki az érzelmeim valódi célját. Kissé fáradt tekintettel ki kelt az ágyból és elment tisztálkodni,és elkezdte magára húzni az egyszerű rózsaszín árnyalatú kimonóját. A kimonó fehér virágokkal díszített,derekát átfogta egy vastag karmin piros obi.
Aztán fogott, egy tükröt és beletekintett. Alig ismerte meg magát úgy össze volt kócolva a haja. Ezt a hajat sem fogom tudni tükörrel a kezembe megfésülni. Letette a tükröt a kis asztalra fogta a fésűt és elkezdte vele a haját rendbe tenni. Legszívesebben ordított volna annyira fájt neki a fésülés. Aztán fogott, egy fehér szalagot és belekötötte a hajába, kétoldalt össze fogva. Folyóson lépteket halottam és az ajtó kivágódott.

Rukia volt az. 
-Jó reggelt Hisako. 
-Jó reggelt Rukia-san. Mibe segíthetek? -Kérdezetem és mosolygós szemekkel a hadnagyra néztem. 
-Megint üzenetet hoztam a bátyámtól. 
-Igen? -mondtam Rukiának némi felületességgel mintha nem érdekelt volna az üzenet, amit a bátya küldött nekem hol ott majd megölt a kíváncsiság, hogy megint mit küldőt nekem a kapitány. Odamentem Rukiához elvetem tőle a levelet és kinyitottam, és olvasni kezdtem. Most azonnal átkel mennem a kuchiki házba… írodot az üzenet. Feltekintetem a levélből és Rukiára néztem. 
-Most azonnal meg kell jelennem? Ez mit jelent Rukia.? Csak tudod? 
-Nem Hisako. Nem tudom, mi jár a bátyám fejébe és őszintén, szólva már az agyamra megy, hogy én vagyok kettötök közt a postagalamb. -Mérgesen rám tekintet. 
-Ne haragudj Rukia-san én sem értem a kapitány cselekedeteit.
 -Ne aggódj Hisako én értem a bátyámat. Annyi az egész hogy ismét szerelmes lett és kissé zavartá vált. Szegény bátyó.
Megint elmosolyodót Rukia.
-Megosztod velem a levél tartalmát?
-Oh, hogyne Rukia-san.Ez egy rövidke kis levél, és arra kér a bátyád, hogy még a delelőt folyamán látogassam meg a kuchiki házban, és hogy majd Rukia-san megmutatja nekem a házat. Hadnagy kinézet az ablakon a nap magasan járt már az égen. 
-Akkor indulhatunk Hisako? 
-Miért már ennyi az idő?-Hisako is kinézet az ablakon.
Beleegyezően bólintottam és az ajtóhoz lépdelt. Kedvesen rámosolygót és közbe eltette kimonója belső zsebébe a levelet. Elindultak a ház felé a hadnagy ment elöl és Hisako követe öt akár az árnyéka. Közbe alaposan megnézte az utat, ha legközelebb a kuchiki házba kéne mennie, akkor merre menjen, nehogy eltévedjen. A ház előtt őrök álltak. Simán beengedtek engem. Tán, csak azért mert Rukiával voltam. Fellépdeltünk a teraszra. 
-Várj itt meg Hisako.- Rukia eltünt a tolóajtó mögött.
Byakuya hátal ült Rukiának és épp írt valamit.
 -Meg jöttem bátyám.
-Elhoztad Hisakot is?
-Igen bátyám. Kint vár az ajtó előtt.
-Rendben, akkor küld be és várd meg kint.
-Igen is bátyám. -Rukia illedelmesen meghajolt a kapitány előtt és kiment a teraszra, beküldte Hisakot a bátya szobájába. Hisako meghajolt és köszönt a kapitánynak. 
-Jó napot Kuchiki kapitány.- A lágyhang hallatán a kapitány meg fordította fejét, aztán ezt követe a teste is. 
-Jó napot Hisako-san Kérem, ülj le ide.- Mellette lévő tatamira mutatót. Hisako odament és leült a kapitány mellé.
-Szeretném, ha ebe a kimonóba jelennél meg az ünnepségen. -Byakuya elvett egy szépen csomagolt hosszúkás dobozt, és Hisako elé rakta.
Hisako alig tudott megszólalni a meglepettség erejétől csak kerek szemekkel nézte a dobozt.Összeszedte magát és levette a doboz tetejét. a kimonó fekete fehér volt, modern mintákkal és sakura virágokkal telítve.Egy fekete obival és egyéb kiegészítőkel, amit az obira kellet rá tűzdelni.Hisako még egy ideig gyönyörködött a kimonóba, aztán felnézett Byakuyara. 
-Rendbe kapitányúr, felveszem a kimonót.-Már készült felállni mikor megbicsaklótt a lába és belezuhant Byakuya ölébe.A doboz elrepült a kezéből és a kimonó kiesett a dobozból. --Elnézést kapitányúr. -Szabadkozótt a lány.
Gyorsan a széthullót ruhadaraboknál termett, és elkezdte összeszedni a kimonó minden darabját. Byakuya nem mondott, semmit.
Csak mosolyra nyitotta ajkát.Odament a lányhoz ,és egyűt összeszedték a kimonó tartozékait, és visszacsomagolták a dobozba.
-Hagyd Hisako-san majd egy szolgálóval elvitetem, a kimonót abba a szobába ahol majd segítenek neked felöltözni.
Hisako bolintot egyet és elindult a tolóajtó felé.
Kinyitotta és kilépet Rukia mellé. Némi üveges tekintettel ránéztem.
-Mi a baj Hisako-san?
-Semmi Rukia, csak furcsa ez a törődés a kapitány részéről.
-Még mindig nem mondta ki, hogy mennyire szeret,de tudom, hogy ma délután kifogja mondani ha kettesbe, lesztek.
-Úgy gondolod?
-Igen Hisako-san.Különben nem hívót volna meg.
Közbe elindultunk az egyik szoba felé.
-Megérkeztünk Hisako-san akkor majd később visszajövök.
A lány bólintva belépett a szobába. Az asztalon már ott várta a kimonó és a két szolgáló, akik segítik öt a kimonó felvételébe. A délelőttöm azzal ment el, hogy megpróbáltam felvenni ezt a különös kimonót. Még segítséggel sem volt könnyű.

***

Már csak az utolsó simítások voltak hátra a kimonómon és a hajam díszes elrendezésén.
Kiléptem az ajtón és tanácstalanul körbenéztem.
– Most hogyan tovább?-Tettem fel magamba a kérdést.
Közbe a szolgálok kijöttek illedelmesen meghajoltak és elmentek.
Csak álltam a teraszon és nem tudtam eldönteni merre menjek.Úgy éreztem magam, mint egy csomag, akit épp most toltak ki az ajtó elé.Váratlanul felbukkant a kapitány és mellette Rukia sétált.
-Már is kész lettél- szólt hozzám Rukia szokásos érces hangján.
-Igen készen lettem.
Byakuya tekintete a lányra szegeződőt és nem bírta tekintetét levenni róla.
Rukia meghajolt a bátya elött és elindult ki a kertbe ahol már gyülekeztek a rokonok.
-Kapitány úr, örülök, hogy itt lehetek az ünnepségen.-Meghajolt Hisako a férfi előtt.
-Ne Hisako-san.Inkább menjünk.- Megfogta a lány kezét.
Szép lassan lesétáltak a lépcsőn és elvegyültek a rokonok közt.Rövid időn belül azt vettem észre, hogy egyre távolodunk a rokonoktól, és a számtalan sakura fa mind csodás virágokkal feldíszítve üdvözölték a tavaszt.
Byakuya felemelte karját és letépedt egyet az ágról és oda adta Hisakonak.
-Virágnak virág,- szólt a kapitány és átnyújtotta a virágot.
Hisako-san elfogadva a virágot, ott tartotta kezébe.
-Milyen szép és törékeny virág, Byakuya-sama. S még is milyen szomorú véget ér az élete.
-Igen Hisako-san. Az élet mulandóságára figyelmeztet.
Ránézett a lányra, és felé fordult.
-Hisako-san tartozok egy vallomással.Szeretem Hisako –san és nem tudnám elképzelni az életem nélküled.
Hisako elmosolyodott. Byakuya-sama én is mély érzelmeket táplálok iránta, de vajon helyesek az érzelmeink és vajon nem mocskoljuk be ezáltal a felesége emlékét?
-Nem Hisako-san. Hisanával szép éveket töltöttünk el, boldogságba és békességbe.Így emlékszek rá, mint egy szép emlék.
Hisako bólintott, egyet a kapitány felé fordult és felnézet rá.
-Őszintén irigyeltem a feleségét, amikor még együtt voltak.Byakuya-samát mindig nehéz volt a lányoknak becserkészniük. -Erre Byakuya elmosolyodott mikor ezt meghallotta.
-Emlékszem mikor fiatalabb voltam akkor minden éjjel Byakuya-samával álmodtam.De aztán lemondtam róla.Hisz ki akarna egy ilyen fiatal kinézetű nőt feleségül venni?
A szerelmesekre néma csend borult . A rokonok kezdtek visszatérni a szobáikba.
A hirtelen támadt szélben Hisako összerezzent.A szél sakura virágokat, sodort feléjük.
Byakuya meg cirógatta a lány arcát, aztán magához vonva, hosszasan megcsókolta.
Hisako mellére hajtotta fejét.
-Byakuya-sama ez nem volt túl helyes cselekedet.-Figyelmezette a lány.
Hosszú idő után most először lehetett látni szenvedélyt Byakuya szemeibe. 
-Valóban nem volt a cselekedetem helyén való.Ha megbántottam Hisako-san elnézését kérem.
-Nem Byakuya-sama, ne szavatkozzon mert az ajkai érintésére már rég vágytam, de attól félek, tán baja származhat ebből a szerelemből.
-Nem Hisako san.Nem lesz gond, belőle, mert amit a fejembe veszek az úgy is lesz.Kérem, maradjon itt a házba éjszakára.Megágyaztatok a mellettem lévő szobába.
Hisako-san ránézett. 
-Rendbe Byakuya-sama, bizodalmam erős irántad.
Byakya szíve örült, amiért választottja bizalmát élvezi, és halkan megszólalt.
-Menjünk be a házba
-A közös vacsora még hátra van. -Mondta Byakuya és fellépve a verandára elindultak az étkezőbe. Byakuya határozott mozdulattal elhúzta a tolóajtót és Hisakoval együtt átlépték az étkező küszöbét. Minden ember felállt és Byakuya felé fordult aztán méltóság teljesen meghajoltak. Byakuya Hisakoval együt helyet foglalt az asztal végén. A szolgálók behozták az ünnepi ételt. Aztán szólt néhány szót Byakuya mint a klán vezetője. Elkezdtek enni minden ember a klánon belül furcsa szemekkel méregetett. Nem tudták elképzelni. Mit keresek én a kapitány mellet. Bár én sem nagyon értetem, hogy ez a hely ahol épp ülök pont a kapitány egykori felesége helye volt. Egyáltalán mit keresek a kapitány mellett?
Byakuya rám nézet kedves kérdő tekintettel.
-Nem vagy éhes Hisako-san?
De Byakuya sama, és széles mosolyra nyitottam ajkamat.
Felvetem az asztalról a pálcikát és szép lassan elkezdtem enni.Kisé meg szeppenve felemeltem a fejem, és ránéztem a széles rokoni körre.Minden tekintet rám szegeződött, és a család minden tagja meg biccentette felém a fejét. Kapitányra néztem.Aztán vissza a rokoni seregre és én is visszabiccentettem nekik.
A vacsora után mindenki elhagyta az étkezőt és visszament a saját rezidencia részére.
Byakuya saját szobája felé vette az irányt, és magával húzva Hisakot átlépte az ajtó küszöbét. 
-Megmutatom a szobádat. -a szobája egyik falát, ami valójába ajtóvolt, elhúzta belépet Hisako szobájába.
-Míg itt leszel a házba, addig ez a szoba lesz az otthonod.
Bolintva ránéztem Byakuya-samára.
Kisétáltam a verandára.Byakuya a lány után ment.Mellé állt és felnézett az égre,a csillagok fénye ragyogta be tekintetüket mi viszatükrözte az égre.
-Milyen szépen ragyognak a csillagok.Olyan hívogatóak Byakuya-sama.
Hisako belekarolt Byakuyaba és hozzábújt.
Byakuya csak elmosolyodott és lenézett a lányra.
A lány pedig csillogó tekintettel a férfira tekintett.
Ajkuk nagyon lassan közelített egymáshoz, míg a végén összeolvadt, egy forró szenvedélyes csókká.
-Ideje lefeküdnünk Hisako-san.
Néma csendbe követem Byakuya-samat.Visszatértünk a szobánkba. Megpróbáltam levenni magamról a kimonót.Sokat szenvedtem vele mire egyedül le tudtam vetkőzni.Be volt készítve egy tálba víz azzal megmosakodtam és felvettem a fehér kimonót, és gyorsan ágyba bújtam.Kapitány aztán visszament a szobába és odament Hisakohoz.
-Jó éjt Hisako-san -és egy csókot nyomott az ajkamra Byakuya-sama.
-Jó éjt álmodjon szépeket. - Elmosolyodtam.
Hisako hamar elaludt.
Byakuya visszasétált a szobájába, és leült asztala mögé.
Egy darabig még fen volt és megpróbált az aktáira koncentrálni, de ez igen nehéz feladatnak tűnt. Mind untalanul Hisako mosolya jutott eszébe.Befeküdt az ágyába, hátha elalszik, de az éj kegyetlen volt vele és nem engedte, hogy hajnal előtt elnyomja az álom.

Folyt:köv